2014. május 13., kedd

# Nyíló virágokat láttam egy szomorú álomban.

A tegnapi estém nem volt a legjobb. Elkezdtem Vele beszélgetni. Érzem a keze melegét, de nagyon távol. Közelebb kellene engednem Őt, de nem megy. Nem tudom, miért nem. Meg sem próbálom. Pedig kellene. A vége az lesz, hogy teljesen eltávolodunk és elveszítem. Ezt nem akarom. 


Nyíló virágokat láttam egy szomorú álomban.
 A virágok mind rózsák voltak. Ezernyi szín volt azon a helyen, de a legszebb rózsa elveszett. Kerestem őt, de nem találtam. Az álom ezért volt szomorú. Az éjjel lassan szállt le a rózsákkal borított rétre. A sötétség birodalmába kerültem.  Az eget, a földet és a rózsák szirmát is a sötétség uralta.
 Megjelent a Hold. Áttörte a sötét fátyolt. A Hold fénye egy pontot világított meg a réten. Ott volt az a rózsa. A Rózsa. A szirmai vérvörösek voltak. Nem tudtam levenni róla a szemem. Megtaláltam az én rózsámat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése