Ahogy a nappalt az éjjel követi, ahogy az életet a halál, egyszer minden lezárul. Egyszer mindennek vége lesz. A szeretet is elhalványul, a tudás is megtörik, a láng is pusztításba kezd. Így van rendjén. Mégis küzdünk ellene. Minden létező dolog a jó és rossz tulajdona. Minden alkot, aztán elpusztít. Az ember is a mókuskerékben futó teremt-és-pusztít elven működő teremtmény.
Egyszer mindennek vége,
felhőfátyol sétál a napos égre.
A nappalt követi az éj,
már nincs, ki mondja: "Ne félj!"
A szerelem lángja most már alhat,
a sebből szivárgó vér is alvad.
A virágzó rét... puszta táj.
A boldog nevetés... fáj.
A remény e pillanatban bukott el,
az emberi szív megtagadta, többé nem ver.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése