Amikor elkezdődött a
változás, azzal nyugtattam magam, hogy csak
költői válság, ami majd úgyis elmúlik. Így, több, mint egy év után... Nem múlik el.
Már nem hiszek abban, hogy elmúlik. Mert rájöttem, meghalt.
Ami másoknak rossz, nekem úgy tűnik szükséges. Könnyebb vele. Sokkal realisztikusabb vele a látvány.
Akkor is, ha belül tönkretesz.
Az én depresszióm nem depresszió.
A szenvedésem sem szenvedés.
Hallgatásom nem csak hallgatás,
Mosolygásom sem mosolygás.