És úgy érzem, nem csak a nyár, hanem én is az út végéhez közeledek. Miért van ez?
Talán főnixként újjáéledek az ősz beköszöntével... De semmi esély rá.
Megfulladok. Nem kapok levegőt.
Üres szemekkel bámulom a holnapot.
Szavakba öntöm fájdalmam, mit nap-nap után érzek,A sebből szavak folynak, hisz nagyon vérzek.Miért nem érzem a boldogságot? Hisz most minden egyenesen halad.
Miért nem érzem a virágillatot, mikor a rózsákban gyönyörködöm?
Miért nem érzem a világ színeit, mikor az ecsetvonásokat élem át?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése